Látogatottság

 

Földeák




Falunapok

 

2008-ban tizenkettedik alkalommal rendezik meg a Földeáki Falunapokat. Először 1996-ban, a 150 éves áttelepülés évfordulójára szervezték meg a 3 napos rendezvénysorozatot. Azóta minden évben Pünkösdkor ünnepel a falu. Minden falunapnak megvan a maga aktualitása.

 

2005-ben az Európai Unióhoz való csatlakozás első éves évfordulója, valamint József Attila születésének centenáriuma, mondta Vass Imre, Földeák polgármestere. Az ünnepség első napján a fiatalok fúvós zenével ébresztették a falu lakosait, majd az ünnepi képviselőtestületi ülésen átadták a Földeákért címet az innen már elszármazott Dr. Kertész Dezsőnek. A falunap legkülönlegesebb programja a már hagyománnyá vált Rózsalakodalom, amikor két fiúra és két lányra egy templomi szertartás keretében áldást oszt a plébános és mint a fiatalok képviselőit bocsátja őket tovább az éltben, mondata Búzásné Vizi Judit a rendezvény főszervezője. A napok alatt rengeteg családi programmal várják az érdeklődőket.
 

Rózsalakodalom

 

A Rózsalakodalom kezdeményezője: Oltványi Pál

Péter- Pál napján került mindig megrendezésre a Rózsalakodalom. Ez egy aratási ünnep, melyet Oltványi Pál plébános honosított meg Földeákon.
Oltványi Ferenc és Puskás Apollónia gyermekeként látta meg a napvilágot, 1823. Augusztus 0l-én, Szegeden. Tanulmányait szülővárosában, Temesváron, majd ismét Szegeden végezte. Ezután papnövendéknek állt be, ahonnan továbbküldték teológiát hallgatni. 1846-ban pappá szentelték, és három hónapig segédlelkészként szolgált Új- Bessenyőn, majd a püspöki udvarban tevékenykedett. Lonovics püspök, majd Róka József püspök-helyettes mellett Makón, később Fábry Ignác és Csanádi Sándor püspökök mellett Temesváron szolgált.
Földeákra 1854-ben jött plébánosnak. Itt a gyakori áradások miatt 1857-ben új templomot, 1861-ben iskolát, a temetőben 1864-ben kápolnát építtetett. Gyakori volt viszont az aszály is, ezért 1863-ban a parókián népkonyhát kezdett üzemeltetni. 1869-ben a földeáki iskola részére 1000 koronás alapítványt tett, és a Magyar Tudományos Akadémiának is küldött ez időben 1000 koronát, melyet később 200 koronával kiegészített. Ezen összegek kamatai Oltványi-alapítvány címmel, magyar történelmi művek pályadíjára voltak fordítva. Több országban megfordult (Belgium, Franciaország), ahol a népiskolákat, és az apácák intézeteit tanulmányozta. 1869-ben Oltványi István nagyprépost végrendeletének végrehajtására Szegedre küldték. Ott az alapítványokból, ami erre volt hivatott, megépíttette az apáca-iskolát. Ugyan ebben az időben a földeáki leányiskolának 2000 koronát adományozott. 1896-ban a község díszpolgárrá avatta. Nyugdíjazásáig aktívan részt vett a faluban történő felújításokon, építkezéseken.
Legfontosabb feladatának tartotta a templom felépítését. 1855-ben Csajághy Sándor megyéspüspök letette és megszentelte a templom alapkövét. 1857-ben a harang, és a templom szentelése történt meg. 1855-ben megalakította a Rózsafüzér Társulatot, ami a Máriát tisztelő lányok vallási közösségéből állt. Fontosnak tartotta a meglévő egyházi épületek karbantartását, ezért 1863-ban 3140 koronát adományozott e célra. 1864-ben felépíttette a temetői kápolnát.
A Rózsalakodalom mint egyházi és kulturális rendezvény fenntartására egy örök alapítványt tett 1871-ben, hogy ezen ünneplés védőszentjei Péter és Pál apostolok napján legyen megtartva.
Előtérbe helyezte a szegény családból származó tanulók boldogulását, így 1881-ben segítésükre alapítványt hozott létre, melyet a zárda iskola felépítésére fordítottak.
1903-ban végrendeleti alapítványt tett, mely 8000 korona volt. Oltványi Pál halála után a szegedi járásbíróság ezt a pénzt átadta Földeák község elöljáróságának.

A Rózsalakodalom története:

A hagyományok és népszokások fennmaradására törekedett Oltványi Pál az alapítványával, miszerint 1871-ben Szegedre költözve, 1000 forintot adományozott a földeáki Rózsaünnep céljára. Ennek kamatából Az alapítvány úgy rendelkezett, hogy az erénydíjas fiatalok legalább 18 évesek legyenek, szorgalmasan iskolába járók, őszinték, jámborok, feddhetetlen magaviseletűek, és Isten házának rendszeres látogatói. A lányoknak még hajadonnak kellett lenniük és cselédsorból kellett származniuk, a legények a szorgalmas és dolgos munkásokból és kaszásokból választandók.
A jelölést egy hét tagból álló bizottság végezte, melynek tagjai a helybéli lelkész, a község bírája, a kántortanító, a templomgondnok, és a három Mária-anya voltak. A jutalombírák a Rózsaünnepet megelőző vasárnap gyűltek össze a fiúiskolában megbeszélésre. Itt történt meg a kijelölés a legényekre és a leányokra. A kiválasztott fiatalokat a templom gondnoka értesítette, hogy 29-én feltétlenül jelenjenek meg az ünnepségen. A készülődés azonnal megkezdődött. A lányoknak elkészítették a rózsakoszorút és a fehér menyasszonyi ruhát, a legényeknek a rózsabokrétát. Délelőtt 10 órától még tartottak egy kismisét, amelyet a Rózsapárok felkészítése követett, a délutáni szertartásra. A Rózsamenyasszonyoknak a zárda főnöknője, a Rózsavőlegényeknek a plébános adta a felkészítést, a szertartás előtt. Ünnep délutánján volt a felvonulás, a lányok szép fehér ruhában, fejükön a rózsakoszorúval, a legények pedig sötét ruhában voltak a rózsabokréta kitűzővel.

A két párt a Mária-anyák, a vőfély, a koszorúspárok, a megyei vendégek és a község lakossága kísérte el a templomba, ahol a pap beszédet mondott nekik, és megáldotta őket.
A Mária-anyák köztiszteletben álló idősebb vallásos asszonyok, akik a szertartás ideje alatt a Rózsapárok mellett álltak, mintegy oltalmazást, védelmet szimbolizálva. Feladatuk volt még a templom feldíszítése, és a fiatalok fogadása a templom bejáratánál.
A lakodalom lebonyolításában nagy szerepe volt a vőfélynek is. A Rózsapárokat és kísérőiket borral és kaláccsal kezében irányította.
A Rózsalakodalom egész napos hangulatáról a rezesbanda gondoskodott. Az ő muzsikájukra gyülekezett a falu apraja-nagyja, vonultak a templom elé, majd az esti mulatságon is ők húzták a talpalávalót. A zenekarban furulya, klarinét, trombita, kürt, dobok vettek részt.
A szertartás után a kitüntetett fiatalokat a piactérre kísérték, ahol kötéllel elkerített tánctér volt kijelölve, itt már a rezesbanda várta a lakodalmi népet. A rezesbandát ekkor már kiegészítették vonósok is. Többek között hegedű, brácsa, citera, cimbalom és nagybőgő. A táncot a templomgondnok az első Mária-anyával nyitotta meg. Ezután az egész falu apraja és nagyja táncba kezdett, ami addig tartott, míg fel nem jöttek a csillagok. A földeáki Rózsalakodalom a falu környékén híres és kedvelt ünnepnek számított. A táncolni vágyó embereket lovaskocsik hozták be a tanyákról, s az aratás ilyenkor teljesen leállt.

Bárhogyan sürgetett is a munka, az emberek táncoló vágya felülkerekedett mindenen, és itt tombolta ki magát. A Rózsaünnep így vált igazi aratási ünneppé. A lakodalom kezdetekor még kényelmesen lehetett táncolni, de ahogy gyűlt a mulatni vágyó emberek száma, egyre kisebb volt a tánctér. Az idősebb nézők közül is mind többen kapcsolódtak be a vidám forgatagba. Többször előfordult az is hogy a fiatal Rózsamenyasszonyokat a vendégek és a helyi nagyságok is táncba kérték. A lakodalom legjellegzetesebb tánca a csárdás volt. A csárdás mellett szívesen táncoltak még keringőt, tangót és foxot.
E napon a zárdában megvendégelték a szegényeket, ruhát osztottak, s ezzel nekik is emlékezetessé vált minden Rózsalakodalom.
A mulatság végén a rezesbanda hazakísérte a Rózsapárokat, akikből sokszor igazi házasok is lettek.
A fiatalok az alapítvány pénzéből 20-20 koronás erénydíjat kaptak. 1938-ban, megkapták emlékbe a lakodalmi viseletüket, 1944-ben pedig a Rózsamenyasszonyok könyvet kaptak. 1945-től a mai napig is Bibliát és Rózsafűzért ad emlékbe a plébános úr.
Fontos megemlíteni az aratóünnep tiszteletére ünneplőbe öltöző emberek viseletét is. A férfiak sötét öltönyt, fehér bő ujjú inggel viseltek. Az öltönyhöz fekete csizmát és Hódmezővásárhelyre jellemző pörge kalapot vettek fel, melyről oldalt 20-25 centiméteres nemzeti színű szalag lógott. Az asszonyokon életkortól függő színes apró mintás derékban ráncolt ruha volt, amely fölött melles parasztkötényt viseltek. Eleinte kenderből, majd selyemből varrták ezeket a kötényeket. A lábbelijük ún. fatalpú cipő, mely szertelenül magas, sár elleni alkalmatosságként is szolgált.

A Rózsalakodalom lényege mindig a táncra összpontosult, nem pedig az evés-ivásra. Ha össze kellene hasonlítani a Rózsalakodalmat egy valódi lakodalommal, azt lehetne elmondani, hogy sok hasonlóság, de sok különbség is van közöttük. Mindkét lakodalomban a gyermekek számára a legnagyobb élmény a templom ajtóból történő cukor és pénzdobálás.
Ugyanúgy volt szitába való pénzdobálás, és menyasszony-táncoltatás, mint a mai lakodalmakban. Az összegyűjtött aprópénzt vagy az egyháznak adták, vagy az alapítványba került.
Az utolsó Rózsalakodalom 1948-ban volt, mert az államosítások következtében az alapítvány teljesen elértéktelenedett, és a hatóságok nem engedélyezték megtartását.
A hagyomány visszatérését 1995-ben kezdeményezték, miszerint egy kérdőív kitöltésével, egyöntetű választ kapott a falu vezetősége a Rózsalakodalom felújításának igényéről. 1996-ban megtörtént a rekonstruálás. Formaiságában, szerkezetében, időbeliségében egyaránt történtek. módosítások. Mivel Földeák lakossága javarész földművelésből él, ezért a felújított hagyomány időpontja Pünkösdkor, a falunapi rendezvényekkel összekötve van megtartva.

 

 

 

 


Földeák logó

 


Ajánló

 


copyright © 2005 - 2008